miercuri, 13 februarie 2013

Novel one : A kék madár









Egy csendes hajnalon repült be hozzám,
magával hozta szobámba a szivárványt.
Ő volt az a kék madár,
akit egy aranyló angyal küldött hozzám.


  A hajnali fény lassan beszűrődött az ablakon. Még mindig beszélgettek. Órák óta. Egész éjjel. Minden nap. Már egy hete. 
  Örültek egymásnak,csak úgy csendesen,nem zavarva az alvók nyugalmát.
 Hány éve is volt? Talán száz és kétszázezer? Hmm. Mosolyogtak.
Találkoztak már számtalanszor és most csupán nézték egymást. A test,az alkat,a nem, a ruha...az más,de a lelkük egy egészet képez.
Megszámlálhatatlan életek és tettek után mit is mondhattak volna egymásnak? Semmit. Az már a múlt- ők meg a mostban voltak jelen.
Szemek. A sötétbarna és a kékes-zöld. Lelkek,mélységek,terhek,sziklák,kövek,kristályok. Varázslat.
A lány jobbra fordította fejét és a beáramló napsugár elvakította arcát,teste hófehér volt.
A fiú csak nézte és mosolygott.
Nem tudták mi történik és mégis.
Megjelent  a kék madár...aztán még egy...és még egy...és még számtalan,csak úgy szárnyaltak be az ablakon.
Pár pillanatig a szemük a két emberen pihent,aztán szépen csendben eltüntek.





*
"Akkor sem hagytál cserben,amikor mindenki más,s mégis elhagytalak..."

Odakint jéghideg levegő fagyasztotta a tájat. Egyedül állt egy szobában. Nem tudta,már mit érez ...csak látta hogy üres minden körülötte. Hiába minden tárgy,hiába minden szín,elfakúltak és eltűntek.
Végtelen fehérségben állt és nem látott maga előtt semmit.
A félelem is elhagyta őt,csak volt és kész.
Hetek teltek el. Aztán a napok. Aztán a percek és a másodpercek,azok voltak a leghosszabbak.
Kék madár. Ez villant be a fejébe.
Honnan és hová?
Képzelődik,legalább ez még nem hagyta el.
Valami megbökte a lábát. Lenézett.
Kék madár.
Leesett és könnyei potyogtak,immár saját tükörképét látta.
Előjöttek az emlékek és most fájt minden, szakított és nyomta a mellkasát. Alig kapott levegőt. Fájt a feje.
Hisz miatta jött a kék madár,de ő akkor tudomást sem vett róla,pedig milyen egyszerű volt az egész.
Ahogy a rossz emlékei és gondolatai kicsorogtak egyre több kék madár jelent meg...
Eltűnt a fehérség és egy erdős tájon találta magát.


















Niciun comentariu:

Trimiteți un comentariu