Van az úgy,hogy az ember szarul érzi magát más emberek hibái és szar viselkedései miatt.Na de nem nagy dolog,örülhetnek apukáék,hogy milyen ügyes gyerekük van :)
Csak azt sajnálom,hogy mindenkinek mindig valamilyen szinten esélyt adok arra, hogy talán bizalmat füzzek hozzá, nem sokat de na,az épp elég.hogy az esetek nagy többségében megbánjam.
Na de jó emberismeret volt ez is,ettől csak erősebb vagyok és kellenek ezek,hogy tudjam kit hogyan kezeljek,ettől lesz izgalmas az élet.
Jó tudni,hogy egyesekkel ellentétben igazi barátok vannak mellettem,akik ott vannak nekem mindig és nem kell egy pult mellett seggrészegen egyedül üldögélnem és azon filóznom,hogy vajon hol csesztem el az életemet.
Ennyit eről, jó volt ezt leírni,legalább lesz amin röhögjek évek múlva is nbl.-ek szánalmasságán,amit nagyon fáj a széles mosoly mögött eltakargatniuk.
P.S. Éljen a "szubkultúra." :))
