pont pont pont...

Jogos a kérdés(?),ha valaki megkérdezi: -Miért vagy úgy kiakadva? (mosolyogva és úgy nagyon élvezve azt,hogy most mennyire sarok helyzetben vagy.
Fulladozva nyelni a véredet,az energiádat,gondolva arra,hogy mindig csak más kerülhet ilyen helyzetbe.)
Én meg csak előre pislogok,próbálom felfogni,hogy az elhangzott szavak valódiak vagy sem.Hirtelen föleszmélek és kiorditom magamból az utolsó leheletemet is,majd levegő után kapkodva próbálom lenyugtatni magam.

Sokan vagyunk az asztalnál.Kettő vigyorog.
Második vigyorgó szól hozzám,de most miért,mi a lényege az egésznek?
Én meg: Szerinted mégis mi?Mi a jó kurva élet?Úgy teszel,mintha te egy ilyen megszámlálhatatlanúl sok hátbatámadást nyugisan tudnál elviselni...
A szavak célba találnak.Elkomorodik.Csend van,majd ő kérdezi,hogy miért nézem furán,mikor ő nem csinált semmit.
Na jól van,inkább hagyjuk...

Aztán telnek a napok.
Vátozik a helyzet.
Az az ember,aki először kérdezett,hasonló helyzetben van,mint én voltam.
Érdekes,nem?
S akkor csak úgy,csendben,mosolygósan hozzászólok: -Most miért vagy úgy kiakadva?:) ...

somewhere over the rainbow...

Volt már úgy,hogy egyetlen apró dolog, egyik pillanatról a másikra az életedet jelentette?
Csak az és semmi más.
Te meg olyan bolodog voltál,mint még az életedben szinte soha... Csak úgy,tisztán és minden feltétel vagy kötöttség nélkül,már annyira,hogy egész éjjel hatalmas vigyorral a szádon,csak bámultál a levegőbe. Ezen a ponton,már az álommanó is csak beinteget az ablakon,úgy dönt meghagyja ezt a szép pillanatot neked,ezúttal nem szórva mély,álomba kalauzoló port a szemedre. És jó ez,szép ez így. Egy szobában,egy széken ülve,emberek nélkül és mégis velük,mert úgy érzed h az egész világ itt és most,ettől a pillanattól kezdve,betömörült a szobádba. S mégis... mennyi hely és mily szépség. Nem számít már szinte semmi, s talán számítana ez? Igen,de nem érdekes már,mert ez most kell,muszály,szükséges....az életem.
És én? Én nem adom,soha.

menj,az úton menj tovább.ne nézz,ne nézz vissza már.

Ma kissé megdöbbentem.
Csak úgy.
Érdekes hogy egy kis vita kedvéért,na meg nem eggyező álláspontokért egy másik ember szemében kisebb leszel.
Nem tudom megérteni,hogy miért nincs senkiben egy csöpp tolerancia.
Miért kell mindenkit elítélni azért,amiért kissé más a felfogása vagy más az életmódja.?
Én ezt nem értem,nem is érthetem.
Beleestem íme én is abba, hogy felfogásom és viselkedésem miatt elitélnek,na de nem érdekel.
Ha beskatulyázott idióták,hát istenem,ez van.Én nem leszek pásztor,aki nyályát kitereli a karámból.Az ajtó nyitva,tessék kijönni,s hanem tessék magára vetni.
Aki elfogad így és szeret,azokat nagyra becsülöm és a többi...hát.Vigye a forgószél őket arra,amerre éppen éri.
Ja és köszönöm azon emberek türelmét és megértését,akik mellettem vannak és elfogadják a hóbortjaimat,meg nem kritizálnak mindenért,illetve hisznek abban,hogy nemcsak dísznek vagyok eme világon.
Én azt hiszem,hogy mostmár mehetek...és azt hiszem,hogy ....
...nem nézek többé vissza már...